Németország

A Hindenburg-kereszt, hivatalos nevén Das Ehrenkreuz des Weltkriegs 1914/1918, 1934. július 13-án került alapításra Paul von Hindenburg birodalmi elnök (Reichspräsident) kezdeményezése nyomán, a Harmadik Birodalom keretein belül a világháború veteránjainak jutalmazására.

„Tigrisek” Európában

Az Indiai Légió (Legion Freies Indien / Indische Legion) a II. világháború egyik legkülönösebb alakulataként indiai hadifoglyokból és Európában élő indiai önkéntesekből szerveződött Németországban. Céljuk – Subhas Chandra Bose vezetésével – az volt, hogy a Brit Birodalom ellen harcolva kikövezzék India függetlenségének útját. A légióhoz és később az Ázsia hadszínterén harcoló Indiai Nemzeti Hadsereghez (INA) kötődik az „Azad Hind” (Szabad India) kitüntetési rendszer is, amelynek darabjai a gyűjtői piacon ma is érdeklődéssel figyelt példányok – nem utolsósorban a bécsi Rudolf Souval műhelyének szerepe miatt.

 Van még értelme a szakirodalomnak?

Sokszor felmerül a kérdés magán és online beszélgetések közben, hogy van-e még értelme a szakirodalmaknak? A nyomdai költségek megemelkedtek, a gyűjtők már célirányosan kérdezhetnek, az AI fejlődik, sok mindent már egészen jól felismer, egyes kitüntetéseknek saját Wikipédia-oldaluk van. Mindemellett vannak tematikus gyűjtők, gyűjtemények, olyan felületek, szolgáltatók, akik már pár perc alatt megmondják, hogy valami gyűjteménybe való, vagy bizony “szemét”.

1945 áprilisában a Birodalom az elkerülhetetlen vég felé száguld. A megadásról szó sem lehet. Mind keleti, mind nyugati irányból egyre közelebb érnek a szövetséges csapatok. A szovjetek már Berlinnél. A vezetés azonban minden alkalmat megragad, hogy elkerülje az elkerülhetetlent. Ennek egyik eszköze a súlyosan romló morál javítása, amelynek egyik legfontosabb elérhető eszköze a propaganda volt.

Új sorozatomban esetenként egy-egy történettel teszem színesebbé a megjelenő írásokat. Egy pici korabeli hangulat sosem árt. Most egy éppen évfordulós márciusi eseményről mesélek.

Mindenki elött ismert a kép, amelyen egy vörös katona sepergeti a német dobozos kitüntetéseket a kancellária lépcsőin. (1. kép, amely a cikk borító-, nyitóképe egyben) Tényleg ez lett a sorsa a manapság általunk gyűjtött és már felértékelt kitüntetések sorsa? Nem egészen. Az az igazság, hogy Zsukov a Vörös hadsereggel 300.000 főt élőerő veszteség árán bevette Berlint, ott nekik már csak a szétlőtt város, pár elszenesedett hulla meg a poros kietlen bunker maradt. A valódi kincsek az amerikaiakhoz kerültek.

Sokszor találkozunk különböző okmányokkal, amelyek a tárgyi emlékekkel szemben mindig vegyes figyelemnek örvendtek az elmúlt években. sokszor a gyűjtők perifériájára kerülnek egy szebb sisakkal, vagy hidegfegyverrel, esetleg kitüntetéssel szemben, azonban még is személyesebb, beszédesebb történettel rendelkeznek, mint egy másik típusú tárgy.

Az úgynevezett Siegfried-vonal előzményei még 1916-17-re nyúlnak vissza, hiszen a Hindenburg-vonal szakaszát képezték az első világháború során. Később, az 1930-as évektől kezdték azt átalakítani, korszerűsíteni és nyilvánvalóan a Maginot-vonal egyfajta ellenpólusaként kezelték. Maga az elismerés is a második, eredetileg Westwall-ként (később Siegfriedstellung, Führer-vagy Hitler-vonal, Védővonal, azaz Schutzwall, Todt-vonal, azaz Todt-linie nevekkel is illetik) elnevezett védelmi rendszerhez kapcsolódik, így a történet is ennek megfelelően csak ezen időszakot dolgozza fel.

A cikk témája középpontjában egy, a gablonzi Walter & Henlein műhely által gyártott II. osztályú vaskereszt áll.

A német Reichszeugmeisterei azaz RZM visszatérő téma a gyűjtők körében. A téma leggyakrabban a különböző tárgyakon felbukkanó gyártójelek alapján jön elő. Sokan hallottak róla, mondhatni felszínesen, keringenek gyártói listák. Én itt a saját ismereteimet szeretném bemutatni a témával kapcsolatban, legyen ez inkább amolyan amatőr kutatói pillanatfelvétel.