Gyűjtősarok- Versenyfutás a kincsekért
Mindenki elött ismert a kép, amelyen egy vörös katona sepergeti a német dobozos kitüntetéseket a kancellária lépcsőin. (1. kép, amely a cikk borító-, nyitóképe egyben) Tényleg ez lett a sorsa a manapság általunk gyűjtött és már felértékelt kitüntetések sorsa? Nem egészen. Az az igazság, hogy Zsukov a Vörös hadsereggel 300.000 főt élőerő veszteség árán bevette Berlint, ott nekik már csak a szétlőtt város, pár elszenesedett hulla meg a poros kietlen bunker maradt. A valódi kincsek az amerikaiakhoz kerültek.
Gondolom itt szinte mindenki látta az „Elit Alakulat” című sorozatot. A film utolsó részében az Easy eljut Berthesgadenbe, ahol élvezik a látványt a helyszint, és vihetnek haza értékes emléktárgyakat.
2. kép - Hitler Mussolinivel Klessheimben
Vajon teljesen igy is történt? Kik és milyen értékeket találtak a III. Birodalom vezetőinek kastélyaiban, mi lett ezek sorsa? Nézzünk utána együtt.
Berlinben az ostromgyűrű bezárása elött nem csak katonai témájú dolgokról értekeztek, döntés született arról hogy a kancellária költözik a Birodalom egyik vendégházába, jelesül Schloss-Klessheimbe. Ez egy festői szépségű helyen lévő palota, Salzburg közelében, jelenleg prémium hotel és kaszinóként üzemel. Akkoriban „Hitler Vendégházaként emlegették, itt látott vendégül Hitler több magasrangú államfőt, említhetjük Mussolinit vagy - hazai vonatkozás - Horthy kormányzót is.
A nyugatról nyomuló szövetséges csapatok tudomással bírtak a Kancellária és Hitler személyéhez köthető objektumokról. Versenyfutás nem csak a csatatéren volt, jelen esetben is igyekeztek, hogy bármi is van ezekben az építményekben, az hozzájuk kerüljön. Az amerikai egység, amelynek sikerült elsőként Münchenbe, majd Salzburgba érni, az Egyesült Államok 3. gyalogos hadosztálya, a híres „Rock of the Marne” egység. A korabeli jelentésekből tudható, hogy a hadosztály 10. utász zászlóalja ért elsőnek Schloss-Klessheimbe. Nyilvánvaló hogy a műszakiak voltak mindig az élen, feladatuk az utak járhatóvá tétele, aknamentesitése. A jelentés szerint a kastély alatt egy bombabiztos óvóhely volt, ezt felnyitva a Birodalom magas kitüntetéseinek nagy készletét találták.
5. kép - A kastély alatti óvóhely és bejáratai
A korai pletykák több teherautónyi rakományról szóltak, ez talán túlzott lehet, de tény, a kastélyt az amerikai katonák szépen kifosztották. A kastény a hadosztály harcálláspontja lett, az udvaron sátrakat állítottak.
6. kép - A hadosztály HQ Klessheimben, az US Secretary vezetője, Patterson tesz éppen látogatást O’Danielnél, Hitler Mercedes 770-esét használják
Az első odaérkező egységből kiemelhetjük Marshall P. Herrera (1922 - 2002) közlegényt, aki arról lett utóbb híres, hogy egymaga „biztosított” 20 darab Német Kereszt arany fokozatot (Deutsches Kreuz in Gold, továbbiakban DKiG), amelyek gyémántokkal voltak ékesítve, amelyből többet szétosztott társai között. Szintén hozzá került a Vaskereszt Nagykeresztjének Csillaga, (Stern zum Grosskreuz des Eisernen Kreuz) jelesül az ismert egyetlen prototípus. Szintén ő vette magához a Medaille für Deutsche Volkspflege különleges legmagasabb fokozatát is. Ez az egyetlen létező darab, amely arany, platina és gyémántok felhasználásával készült, különleges dobozában volt tárolva. A DKiG keresztekből osztogatott másoknak is, amit magának megtartott, azt visszaküldte az Egyesült Államokba (a három megmaradt DKiG keresztet, a dobozos Nagykereszt Csillagát és a különleges fokozatú Medaille für deutsche Volkspflege Keresztet).
6. és 7. képek - A Medaille für Deutsche Volkspflege speciális keresztje kiváló ékszerdobozában, és a Stern zum Grosskreuz des Eisernen kreuz (kivágatok)
Az Egyesült Államok utóbb lefoglalta az értékes kitüntetéseket, New York állam északi részén a West Point raktárában pihennek. A kastélyban talált dokumentumokat digitálisan archiválták az eredetik visszakerültek Németországba. Kitüntetés nem ment vissza. A DKiG gyémántokkal kitüntetésből a német dokumentumok alapján 20 darab készült. Vélhetőleg ennyit szállítottak át Berlinből Klessheimbe. Jelenleg ebből 3 a West Pointon van, 7 további dokumentált helyen a többi x akta jelenleg.
9. kép - A 3 DKiG gyémántokkal (kivágat)
És Berchtesgaden? Az amerikai 3. Gyalogos Hadosztály 1945. május 02-án elfoglalta Salzburgot és Schloss Klessheimet. A parancsnok, O’Daniel vezérőrnagy látta, hogy a 7. gyalogos ezred tökéletes helyzetben volt ahhoz elfoglalják Berchtesgadent és az Obersalzberget is, amely csak mérföld volt délre.
10. kép - A hadosztály útvonala a térségben
Azonban Eisenhower tábornok világosan fogalmazott: Berthesgadent a 2. francia páncélos hadosztálynak és a 101. légideszant hadosztálynak kell bevennie. Tekintettel arra, hogy az odavezető két híd O’Daniel egységeinek ellenőrzése alatt állt, ugy döntött, túró a fülébe Eisenhowernak meg a franciáknak meg az ejtősöknek, ő megy Berchtesgadenbe. A 7. ezred 1. és 3. zászlóalja május 4-én 16.00 órakor már a városban volt. O’Daniel többi egysége addig feltartotta a hídon az ejtősöket, amig meg nem hallotta rádión hogy az emberei Berchtesgadenben vannak. Megvolt a Sasfészek és Göring háza is. Utána lepték el a 101-esek a környéket, innen vannak a rekonstruált részletek az „Elit Alakulatban”. Tény hogy az ejtősök is szép leletekkel térhettek haza. Szintén innen származnak az 1944-es Sebesülési Jelvény arany-ezüst-fekete sorozatai is.
11. kép - Kitüntetéssel a nyakában ülő amerikai katona Klessheimben
12. kép - Az 1944-es sebesülési dobozában (hagyatéki anyagban)
Igy kerültek a III. Birodalom legmagasabb kitüntetései egyszerű amerikai közkatonák kezébe. Ők meg szépen hazaküldözgették őket, akkor még szuvenírként, nem tudva hogy később mekkora érték tulajdonosai lettek. A kitüntetések később értékelődtek fel igazán. Mondhatjuk lapátszám vitték el a lovagkereszteket, serlegeket, sorolhatnám. Egy „Szimpla” lovagkereszt a 70’ években még 50 dollárért cserélt gazdát. Most meg látjuk mi a realitás.
13. és 14. kép - Veteránok Klessheimből származó begyűjtött anyaga
Utóbb derült ki, magánkézben megvan az a kitüntetés amelyről évekkel korábban csak olvasni, hallani lehetett, jelesül a Vaskereszt Nagykeresztje ónix maggal és platina kerettel. Kitüntetésre érzékeny gyűjtőtársaknak ha van igény külön írok erről a darabról. A háború után a sok III. Birodalom témájú könyvet irt Dr. Kurt Gerhardt Klietmann. Bolygatta a kitüntetések ügyét. Dr. Doelhe, a birodalom fő kitüntetés embere 1955 június 6-án megírta neki, úgy tudta hogy a kastélyt az amerikai csapatok érkezésének hírére 2 óra alatt teljesen kiürítették. Ezek szerint mégsem, illetve csak lelapátoltak mindent a pincébe, vagy csak simán elmenekültek.
Nekünk mi maradt? A Vaskereszt Nagykeresztjének Csillaga 29 dollárért megvehető másolatban. Klessheim áll, borsos árú hely, de nem turkálok senki pénztárcájában, inkább kívánom látogassa meg a kedves olvasó.
Berchtesgaden ellenben van, mostani neve Kleisteinhaus, látogatható (idén májustól nyit) remek túra. Jó időben látható a „száz hegycsúcs”. Külön élmény besétálni az alagúton ahol egykoron Hitler hajtott be a kocsijával a lifthez. A lift aranyló borítása a benne lévő korabeli telefonnal megvan. A Kleisteinhaus alatt a völgyben a Hotel Turkey található. A faluban jó pár éve volt egy kis régiségbolt, ha az ember az öregnek „régiséget keresek” jelszóval ment, elővette a kis dobozkát. Sajnos meghalt, a felesége felszámolta a boltot. Mondom a Sasfészek jó hely egy túrát megér mindenképpen.
15.kép - Schloss-Klessheim napjainkban és a Kleisteinhaus
A cikket írta: Madár János