Leírás
Klasszikus, 1914-es Vaskereszt II. osztály, amelynek karikáján jelölés nem figyelhető meg.
A kereszt és az eredeti szalag egységes, természetes patinával maradt fenn, ami kifejezetten harmonikus összképet ad. A darab nem esett át utólagos tisztításon vagy beavatkozáson, megőrizte korhű, őszinte állapotát, pontosan olyat, amilyennek egy több mint százéves kitüntetésnek lennie kell.
Külön kiemelendő, hogy a vasmag fekete festése feltűnően szépen megmaradt, ami ennél a típusnál ritkább és gyűjtői szemmel kifejezetten értékes állapotjellemző. A kissé elmosódott gyártójelzés nem hibának, hanem inkább a valódi viselés és korhű használat nyomának tekinthető.
Rövid háttértörténet
A Vaskereszt (Eisernes Kreuz) a porosz–német hadikitüntetési rendszer egyik legismertebb jelképe. Eredetileg III. Frigyes Vilmos porosz király alapította 1813-ban, a napóleoni háborúk felszabadító küzdelmei idején, és formavilágával (fekete mag, ezüst szegélyű, ún. „pattée” kereszt) a korabeli porosz katonai hagyományokhoz és a lovagrendi keresztformákhoz kapcsolódott.
A kitüntetést a német történelem nagy háborús fordulópontjain újra és újra „reaktiválták”, ezért az egyes korszakokhoz önálló évszámos és uralkodói jelzésvilág társul: 1870-ben a porosz–francia háború, 1914-ben az első világháború, majd 1939-ben a második világháború kezdetén vezették be ismét. A 1939-es változat központi motívuma a korszak állami szimbólumrendszerét követte, és a rendszerhez új fokozat is kapcsolódott (pl. a lovagkereszti ág).
A második világháborút követően Németországban a náci jelképek nyilvános viselése tiltottá vált; ugyanakkor 1957-ben a Nyugat-Németországban elfogadott szabályozás lehetővé tette, hogy a jogosult veteránok több, korábban adományozott kitüntetést „denacifikált” formában viseljenek – a 1939-es Vaskereszt esetében ez a középmotívum jelképes cseréjét (tölgyleveles megoldás) jelentette.
Paraméterek
| Ország | Németország |
| Időszak | I. Világháború |
| Gyártó | Azonosítatlan |
| Gyártójel | Nincs |
| Típus | Kitüntetés |