Leírás
A Német Vaskereszt II. osztálya a második világháborús német kitüntetési rendszer egyik legismertebb és legikonikusabb darabja. Az 1939-ben újraalapított változat a korábbi vaskereszt-hagyomány formavilágát követte, de a korszaknak megfelelő központi motívummal és hátoldali évszámmal készült. A II. osztályt szalagon viselték, jellemzően az egyenruha gomblyukában vagy ünnepi alkalmakon szalagsávként.
A jelen példány klasszikus, több részből álló konstrukciójú darab, középen mágnesezhető vas maggal, valamint ródiumozott hatású fémötvözet kerettel. A karikán 25-ös PKZ gyártójelzés látható, amely az Arbeitsgemeinschaft der Graveur-, Gold- und Silberschmiede-Innungen gyártói körhöz kapcsolható. A jelzett karika gyűjtői szempontból érdekesebbé teszi a darabot a jelöletlen példányokhoz képest.
Az előoldalon az 1939-es Vaskeresztre jellemző központi motívum és az 1939 évszám látható, hátoldalán pedig az 1813 évszám utal a Vaskereszt eredeti, porosz alapítására. A fekete vas középrész szép, egységesen öregedett felületet mutat, a keret pedig kellemes, patinás tónusú. A darab eredeti szalagon található.
Állapota jó, gyűjtői szempontból kifejezetten kellemes. A felületen természetes kor- és viselési nyomok figyelhetők meg, de a részletek jól kivehetők, a keret és a mag összképe harmonikus. A jelzett karika, a mágnesezhető vas mag és a klasszikus több részes szerkezet miatt szép, jól értelmezhető gyűjteményi darab.
Rövid háttértörténet
A Vaskereszt (Eisernes Kreuz) a porosz–német hadikitüntetési rendszer egyik legismertebb jelképe. Eredetileg III. Frigyes Vilmos porosz király alapította 1813-ban, a napóleoni háborúk felszabadító küzdelmei idején, és formavilágával (fekete mag, ezüst szegélyű, ún. „pattée” kereszt) a korabeli porosz katonai hagyományokhoz és a lovagrendi keresztformákhoz kapcsolódott.
A kitüntetést a német történelem nagy háborús fordulópontjain újra és újra „reaktiválták”, ezért az egyes korszakokhoz önálló évszámos és uralkodói jelzésvilág társul: 1870-ben a porosz–francia háború, 1914-ben az első világháború, majd 1939-ben a második világháború kezdetén vezették be ismét. A 1939-es változat központi motívuma a korszak állami szimbólumrendszerét követte, és a rendszerhez új fokozat is kapcsolódott (pl. a lovagkereszti ág).
A második világháborút követően Németországban a náci jelképek nyilvános viselése tiltottá vált; ugyanakkor 1957-ben a Nyugat-Németországban elfogadott szabályozás lehetővé tette, hogy a jogosult veteránok több, korábban adományozott kitüntetést „denacifikált” formában viseljenek – a 1939-es Vaskereszt esetében ez a középmotívum jelképes cseréjét (tölgyleveles megoldás) jelentette.
Paraméterek
| Ország | Németország |
| Időszak | II. világháború |
| Típus | Kitüntetés |
| Változat | Vaskereszt II. osztály 1939 |
| Gyártó | Arbeitsgemeinschaft der Graveur-, Gold- und Silberschmiede-Innungen |
| Gyártójelzés | PKZ 25 |
| Anyag | Ródiumozott hatású fémötvözet keret, mágnesezhető vas mag |
| Magasság | 44,4 mm |
| Szélesség | 44,3 mm |
| Súly | 18,88 g szalaggal |
| Szalag | Eredeti szalagon |
| Kivitel | Több részből álló konstrukció |
| Állapot | Jó állapotú, természetes kor- és viselési nyomokkal |
