Leírás
Eredeti német Vaskereszt II. osztály (Eisernes Kreuz 2. Klasse) kitüntetés, hozzá tartozó névre szóló adományozó okirattal.
Az érem klasszikus kivitelű, háromrészes szerkezetű darab, fekete maggal és ezüstözött kerettel. Előlapján a központi motívum, alul „1939” évszámmal, hátoldalán az „1813” jelöléssel. A kereszthez tartozó szalag eredeti, korabeli darab. A kereszt maga a szokásos módon nem jelölt Steinhauer & Lück alkatrészekkel szerelt példány.
Az okirat jó állapotban maradt fenn, hajtásnyomokkal, de jól olvasható felirattal. Tartalmazza a kitüntetett nevét (Grenadier Johann Schmitz), alakulatát (14./Gren.Rgt. 552), a kiállítás helyét és idejét (Stettin, 1943.06.25), valamint hivatalos pecsétet és aláírást.
A szett egyben maradt, összetartozó darabként kifejezetten értékesebb, mint önmagában a kereszt vagy az okirat külön-külön.
Az okiraton szereplő 14./Grenadier-Regiment 552 a német 329. gyaloghadosztály kötelékébe tartozott, amely 1942-től a keleti fronton, az Északi Hadseregcsoport alárendeltségében harcolt.
A hadosztály 1942 nyarától egészen ősz végéig a Demjanszk körüli frontszakaszon, azon belül Strelizytől délnyugatra tartotta állásait. Ez a térség a keleti front egyik nehezen tartható, mocsaras, erdős harcmezője volt, ahol az alakulatok hosszú ideig állásharcot folytattak, gyakori szovjet támadások és folyamatos utánpótlási nehézségek mellett.
1942 novemberében – vagyis abban az időszakban, amely a kitüntetés előzményei szempontjából is releváns – a Grenadier-Regiment 552 még ebben a Demjanszk körüli védelmi övezetben harcolt.
A korabeli német hadrend szerint a gyalog- és gránátosezredeknél a 14. század rendszerint páncéltörő (Panzerjäger) alegység volt. Bár a késő háborús átszervezések során ettől már akadt eltérés, az okirat 1943-as keltezése alapján ebben az esetben ez az értelmezés továbbra is megalapozottnak tekinthető.
Rövid háttértörténet
A Vaskereszt (Eisernes Kreuz) a porosz–német hadikitüntetési rendszer egyik legismertebb jelképe. Eredetileg III. Frigyes Vilmos porosz király alapította 1813-ban, a napóleoni háborúk felszabadító küzdelmei idején, és formavilágával (fekete mag, ezüst szegélyű, ún. „pattée” kereszt) a korabeli porosz katonai hagyományokhoz és a lovagrendi keresztformákhoz kapcsolódott.
A kitüntetést a német történelem nagy háborús fordulópontjain újra és újra „reaktiválták”, ezért az egyes korszakokhoz önálló évszámos és uralkodói jelzésvilág társul: 1870-ben a porosz–francia háború, 1914-ben az első világháború, majd 1939-ben a második világháború kezdetén vezették be ismét. A 1939-es változat központi motívuma a korszak állami szimbólumrendszerét követte, és a rendszerhez új fokozat is kapcsolódott (pl. a lovagkereszti ág).
A második világháborút követően Németországban a náci jelképek nyilvános viselése tiltottá vált; ugyanakkor 1957-ben a Nyugat-Németországban elfogadott szabályozás lehetővé tette, hogy a jogosult veteránok több, korábban adományozott kitüntetést „denacifikált” formában viseljenek – a 1939-es Vaskereszt esetében ez a középmotívum jelképes cseréjét (tölgyleveles megoldás) jelentette.
Paraméterek
| Ország | Németország |
| Időszak | II. Világháború |
| Gyártó | Steinhauer & Lück |
| Gyártójel | Nincs |
| Típus | Kitüntetés |
