Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Rövid történetek : Ki az a Richard Klein Professzor?

Rövid történetek : Ki az a Richard Klein Professzor?

Gyakran találkozthatunk az RK monogrammal május 1, vagy pártjnapi jelvényeken, esetleg találkozhattunk már Klein professzor nevével leírásokban, de vajon ki is ő pontosan?

1. fotó - A Német Művészet Napja (korabeli képeslap)

 

Richard Klein 1890 január 7-én látta meg a napvilágot München városában. Természetesen ekkor még nem volt sejthető, de a Harmadik Birodalom egyik legbefolyásosabb művészévé vált. Nevéhez számos elismerés tervezése és formaviláguk megalkotása fűződik. Igaz monogrammjainak többségét megtalálhatjuk a különböző Munka Napja és Május 1. (Tag Der Arbeit , Mai 1. - 4. fotó), valamint a rendszeres pártnapi összejövetelei jelvényeken (3. fotó). Szintén a korai munkásságának gyümölcse a művészeti rendezvényekhez felhasznált (Művészet Napja - Tag Der Kunst, a müncheni Művészetek Háza) plakettmunkája , amely ezután a német művészeti albumok, rendezvények kiállítások jelképévé vált(1. fotó). 

2. fotó - Az 1935-ös pártnap jelvényének gigantikus példánya (átmérője 4.5 méter), amelyet a nürnbergi operaházra függesztettek ki az esemény alkalmával. Balra Richard Klein professzor látható, jobbra fent pedig Albert Allmann szobrászművész.

3. fotó - Az 1935-ös pártnap jelvénye

4. fotó - Különböző évek munka napjára (Tag Der Arbeit) részvételi jelvényei

 

Az ő tervei alapján készültek el a virágok háborújának nevezett időszak visszacsatolási medáljai is. Ezek ugyanazt a formavilágot követték, mint az 1938-as pártnap jelvénye. Ennek központi alakja a rabláncait leszakító határon túli németséget segítő pódiumon álló alak. Ezek az elismerések az 1938. március 13. (osztrák anschluss - 6. fotó), 1938. október 1. (Szudéta-vidék visszacsatolása - 5. fotó), valamint az 1939. március 22. (Memel-vidék visszacsatolása) medálok.

5. fotó - A gyűjtői körökben Szudéta Medálként ismert 1938. Október 1. Medál elő és hátlapja

6. fotó - Az 1938. Március 13. Medál dobozában. Előlapját tekintve követi elődjét.

Emelett az állami alkalmazottak számára alapított Hű Szolgálati Elismerés (Treudeinst-Ehrenzeichen - 7. fotó) fokozatainak megtervezése is a keze munkája, továbbá a Fegyeres Erők Hosszú Szolgálati Medálja (Wehrmacht-Dienstauszeichnung - 10. fotó), valamint a Háborús Érdemmedál (Kriegsverdienstmedaille) formaterve (9. fotó) is.

7-8. fotó - A Hű Szolgálatért (Treudienst-Ehrenzeichen) elismerés 40 év után kiérdemelhető I. fokozata dobozban (balra), valamint az 50 év után kiérdemelhető különleges fokozata (jobbra)

9.fotó - Kitüntetések pánton - Balról jobbra - A Vaskereszt 1914-es Változatának Másod Osztálya (Eisernes Kreuz II. Klasse 1914.), Hanza-kereszt (Hanseatenkreuz), a Világháború Becsületkeresztje Frontharcosok Számára 1914/1918 (Ehrenkreuz Des Weltkrieges Für Frontkämpfer 1914/1918), valamint Háborús Érdemmedál (Kriegsverdienstmedaille)

10.fotó - Kitüntetések pánton - A Világháború Becsületkeresztje Frontharcosok Számára 1914/1918 (Ehrenkreuz Des Weltkrieges Für Frontkämpfer 1914/1918), a Fegyveres Erők Hosszú Szolgálati Medáljai - 2-es és 3-as fokozat (Wehrmacht-Dienstauszeichnung 2. u. 3. Stufe)


A művészi portfóliójához tartozik a kifejezetten ritkának számító A Kultúra Nemzeti Szenátusának Becsület Érme (Ehrenplakette des Reichskultursenates - 11. fotó) , amely lentebb látható egy korabeli katalógus lapján.

11.fotó - Kitüntetések pánton - A Kultúra Nemzeti Szenátusának Becsület Érme (Ehrenplakette des Reichskultursenates) - 17-es tétel

Katonai kitüntetései közül talán a Német Kereszt (Deutsche Kreuz) a leghíresebb. Többek között ennek a formavilága is  túlélte a Harmadik Birodalmat, hiszen az elsismerést 1957-es formájában is viselhették az arra jogosult veteránok.

 

12.fotó - A Német Kereszt (Deutsche Kreuz) egy korabeli viselési fotó társaságában

13.fotó - A Német Kereszt  (Deutsche Kreuz) 1957 utáni változata. 

Végül, de természetesen nem utolsósorban a Narvik Hadjárati Pajzs (Narvikschild - 14. fotó) nem csak jellegzetes stílusát, hanem a Harmadik Birodalomra jellemző monumentalista művészetet képviseli. Aki ezzel nem tudott azonosulni és nem ezt az irányvonalat képviselte általánosan elkorcsosult művészetnek nevezték. Tehát a német művészet mindent dekadensnek és alacsonyabbrendűnek tartott, amely nem az erős embert jeleníti meg, helyezi középpontba. Ennek alapján, még a Bauhaus is üldözött volt, amelyet bolsevistának és zsidópártinak bélyegeztek.

Goebbels egyenesen úgy nyilatkozott : „Mi, nemzetiszocialisták nem vagyunk régimódiak, mi testesítjük meg az új modernitást, nem csupán a politikai és társadalmi kérdésekben, hanem magában a művészetben és a tudományokban is” . (Ezzel szemben azonban Hitler  későbbiekben úgy fogalmazott, hogy a német művészetben helye nincs a modernitásnak.)

A birodalmi művészettel szembe menőket fokozatosan háttérbe szorították és ellehetetlenítették. Állásukból kirúgták őket, vagy önkéntes száműzetésbe kellett vonuljanak. Az egyik ezzel kapcsolatos hírhedt esemény volt, amikor 1942. júlus 27-én éjjel több száz műalkotást tettek tönkre és égettek el köztük számos Dali, Picasso és Miro festménnyel. Emelett, azonban minden olyan művészi irányzatot, amely illett az elképzeléseik közé, azt bő kezűen támogatták és jutalmazták. Bizonyos ágazatokkal, mint a filmművészet, csak a háború után mentek szembe, hiszen a háború kitöréséig az összes amerikai filmet vetítették a német mozikban.

14. fotó - Képösszeállítás vegyes gyűjteményi tárgyaktól, középen a Narvik Pajzs (Narvikschild)

A háború végéig a német művészet semmit sem változtatott kifejezésmódján, így Klein professzor is mindvégig ugyanazt a stílust képviselte. A számtalan plaketten és kitüntetésen, jelvényen kívül bélyegeket is tervezett, festett és szobrokat is készített, illetve művészetén keresztül nagy befolyása volt a párt szemléletére is és mivel ő volt Adolf Hitler kedvenc festője, így közvetlenül a Harmadik Birodalom vezetőjére is adott a véleményére.

A háborút túléli és 1967. július 31-én hunyt el.

A leírás forrásai:

DOELHE H.: Medals & Decorations Of The Third Reich, Reddick Enterprises 1995.

WOODS M.: German Medal Makers And Their Marks  1813-1957, MW Militaria 2020.

Internetes forrásként pedig https://www.germancombatawards.com/, valamint a https://www.wehrmacht-awards.com/ fórumfelülete volt használva

A jelvényekről készült bemutató fotók sajátok, az archív fotók a www.pinterest.com felületéről származnak.

Tartalomhoz tartozó címkék: Jelvény Németország