Pilóta Jelvény (Flugzeugführerabzeichen)
Mai napon egy régebbi gyűjteményi darabommal fogok foglalkozni.
Sajnos már nincs a gyűjteményben, amit már így utólag sajnálok, hiszen nem mindennapi példány. Szép, részletes, korai.
Fókuszban tehát a pilóta jelvény. A német Szárazföldi Haderő és a Légierő (Wehrmacht és Luftwaffe) szükségesnek tekintették egy teljesítményen alapuló elismerésrendszer megszületését, amely mind viselője, mind a fegyvernem számára tiszteletet parancsol.
A Pilóta Jelvény (Flugzeugführerabzeichen) jelvény megalapításáról 1935. január 19-én rendelkezik egy akkor még titkosnak számító dokumentum. Ez kereken öt héttel azelőtt születik meg, hogy a Légierőt (Luftwaffe) hivatalosan is „leleplezték” volna a szövetséges hatalmak előtt (Enttarnung). Ezzel nyilvánvalóvá téve az addig is sejthetőt, hogy Németország elkezdte a fegyverkezést és a békeszerződés feltételeinek ellent mondva légi fegyvernemet hozott létre.
A hivatalos megjelenésről, a szabályzás életbe lépéséről rengeteg a vita és a pontatlan utalás és még Dr. Doehle is pontatlanul fogalmaz a könyvében. A jelvényre való első hivatalos utalást 1935. április 1-jén megjelent Luftwaffenverordungsblatt-ban olvashatjuk. Az első igen részletes leírás pedig a Légügyi miniszter (Reichminister der Luftfahrt) által kiadott 1935. november 27-én kiadott dokumentum szolgál remek tájékozódási alapként:
Az előlapon ovális, enyhén konvex, ezüstözött felszínű baloldalon babér, jobb oldalon tölgylevelekből álló koszorúban elhelyezkedő, szárnyait széttáró sas helyezkedik el, amely karmai között szvasztikát tart. A sas két széttárt szárnyánál fogva minkét oldalon szegeccsel van rögzítve a koszorúhoz. A koszorú kiálló részei polírozottak. Hátoldalán oxált tű helyezkedik el beakasztóval.
A koszorú ezek szerint 53.0 mm magas, 42 mm széles és 2.5 mm vastag. Maga a sas pedig 65 mm széles, 15-16 mm magas és szintén 2,5 mm vastagságú. Anyagát tekintve újezüst-alpakka (Neusilber) 12 % nikkel tartalommal. A hímzett verzió méreteiben és színeiben hasonló kialakítású volt, de ebben a leírásban részletesen nem foglalkozom vele. A szabályozások szerint az egyenruha bal zsebén lehetett viselni.
Alapvetően a jelvényt nem lehetett sem civil sem egyéb ruházaton viselni. Ezt a szabályozást 1943-ban feloldották és egyéb egyenruhákon is viselhető volt, vagy a teljes méretű jelvény, vagy annak minije. Elérhető volt mindazok számára, akik sikeresen teljesítették a pilóta iskolát, valamint a hozzá tartozó egyéb képzésekben sikeresen megfeleltek, valamint minden olyan már az első világháborúban is szolgált pilóta számára, akik sikeresen teljesítették a képzést az új feltételeknek megfelelően és legalább B1-es engedéllyel rendelkeztek és pilótaként szolgáltak az újonnan megalakult légierőnél. Harmadsorban vonatkozott még azon a légierő kötelékében szolgálatot teljesítő személyekre, akik a nagy háború alatt, azt követően, illetve még akkor is pilótaként szolgáltak a K gépeken (azok a pilóták, amelyek még a gyártótól való repterekre szállításban, gyártás utáni teszteken vettek részt).
Az adományozások a Légügyi Minisztérium (Reichluftfahrtministerium) és a Légierő Legfelsőbb Parancsnoka nevében történt. A kitüntetett a kitüntetésről egy adományozó iratot (Verleihungsurkunde) is kapott erről. az első adományozások 1935 márciusában történtek. A háborút megelőzően, majd a második világháború alatt több gyártó, többféle alapanyagból és minőségben gyártotta ezeket a jelvényeket. Készült Tombakból, cinkből, és már az említett újezüstből. Kivitele azonban nem változott ez idő alatt. A gyémántokkal ékesített, valamint a Hanna Reitsch számára adományozott darabon kívül egyetlen változtatott kivitelt ismerünk, amelyet sajátossági alapján a C.E. Juncker cégnek tulajdonítunk. Ez a variáns még egyelőre tisztázatlan háttérrel rendelkezik és egy ideig bizonyíthatatlannak ítélt háttere miatt kicsit kérdéses volt eredetisége. Ennek egyetlen különbsége, hogy a koszorú az oválissal ellentétben kerek.
A most bemutatott jelvény egy nagyon szép, igaz enyhén kopott korai Imme & Sohn gyártmány. Itt-ott már megfigyelhetőek rajta zöld oxid nyomok, de én kifejezetten ellene vagyok a tisztításnak, amikor még csak ennyi hangulatosnak mondható patina kialakulása figyelhető meg.
Egy ilyen jelvényt hogyan is raknak pontosan össze? A GCA fórumfelületén egy BSW (Gebrüder & Schneider) Rádió / Géppuskakezelő Jelvény (Fliegerschützenabzeichen für Bordfunker) összeszerelésével kapcsolatban írja le a következőket KS.:
Első lépésként az átfúrt koszorú hátoldalán savval előkészítik a zsanér és a beakasztó kampó helyét. Ekkor még a koszorún nincs felületkezelés. A forraszanyag 55% ezüst, 21% réz és 22% cink, valamint 2% ón összetevőkből áll össze. Mivel a forraszanyag olvadáspontja 630-660 celsius fok így gyakran az mind a koszorún, mint a zsanér, kampó felületén képes károkat okozni. A forrasztás elvégzése után az egy darabban elhelyezett zsanértömb középső része kivágásra kerül. Ezután kerül sor a felület kezelésére, mivel a hő hatására ez komoly károkat szenvedne. Természetesen ennek befejezéseképpen még fel is polírozzák a felületet. Amikor ez kész van a már előkészített sas felhelyezésre kerül és egy présgép segítségével a két szegecset fixálják. A szegecs feje olykor azonos gyártókon belül is eltérő lehet, de ez természetesen annak függvénye, hogy időközben milyen eljárással és eszközzel dolgoztak. Erős préselés esetén megfigyelhető egy kerek udvar kialakulása a szegecs feje körül, ez a túl nagy erő használatának eredménye. Utolsó előtti lépésként a helyére kerül a tű, amelyet oldalirányból a zsanértömbön átcsúsztatott csappal zárnak le, valamint ezen forog el. Gyakran a tű más árnyalatú, mint maga a jelvény, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a jelvényt utólag módosították. Utolsó lépésként ellenőrzik, hogy a szegecs kellőképpen feszes-e és ha nem egy finom ütéssel a szegecs fején korrigálják ezt, erre utalhat a kereszt irányú bevágódás egyes jelvények szegecsei esetén. (Jelenleg is apróbb vita tárgya, hogy ez a folyamat, vajon előbb következett be, vagy sem…)
A leírás azért hasznos, hiszen itt is egy kettő részes konstrukcióról van szó és ennek megfelelően hasonló eljárással készülhetett. Az évek múlásával azonban a forraszanyag és előkezelés is változott, változhatott, mivel a jelvények túlnyomó része már cinkből készült, így szükséges volt egy alacsonyabb olvadáspontú forraszanyagot használni a nagy mértékű károsodás elkerülése végett.
Összességében egy nagyon szép kivitelű, nagy háttérrel rendelkező példány melyből számtalan eredeti és rengeteg hamisítvány kering a piacon. Érdemes résen lenni!
A leírás forrásai:
ANTONIO S.: The Awards Of The Luftwaffe, B&D Publishiing LLC 2017.
DOELHE H.: Medals & Decorations Of The Third Reich, Reddick Enterprises 1995.
Internetes forrásként pedig https://www.germancombatawards.com/ fórumfelülete volt használva
)