Német Páncélos Rohamjelvény Ezüst Fokozata - Panzerkampfabzeichen in Silber - "Mayer / Schickle"

A Panzerkampfabzeichen (Páncélos Harcjelvény) a német páncélos fegyvernem egyik jellegzetes harctéri elismerése volt a II. világháború időszakában. A kitüntetést a német hadsereg főparancsnokaként Walther von Brauchitsch vezette be 1939. december 20-án (a korai időszakban a típus megnevezése „Panzerkampfwagenabzeichen” is volt, amely később „Panzerkampfabzeichen” néven rögzült). A ezüst fokozat alapvetően a harckocsizó csapatok állományának szólt, és rendfokozattól függetlenül kaphatták mindazok, akik harckocsiszemélyzetként – például parancsnokként, vezetőként, irányzóként/tüzérként vagy rádiósként – három különböző napon, három különálló páncélos roham/harci bevetés során igazoltan részt vettek a küzdelemben. A szabályozás a gyakorlatban 1940. január 1-jétől tekintette mérvadónak az érdemi jogosultságot (a “frontszolgálatban állományban lévők” körére vonatkozó keretezéssel), és a rendszer idővel bővült: 1940. június 1-jén megjelent a bronz fokozat is, amelyet a páncélos alakulatokhoz közvetlenül kapcsolódó, de nem harckocsizó (pl. páncélgépkocsis, felderítő, híradó, egészségügyi stb.) állomány számára is alkalmaztak a hasonló “három külön napon” elv mentén.