Leírás
A hagyatéki anyag, amelyhez számos fénykép is tartozik) Heinz Buck Obergefreiter rendfokozatú katonáé volt, aki 1922. február 24-én született. A könyv első bejegyzése 1941. október 9-én kelt. A 3-as és 4-es lap hiányzik, amelyen pontos egységei voltak felvezetve, de arra következtethetünk, hogy a königsbergi Luftgau-Nachrichten-Regiment 1 ezrednél szolgált. 1942. júliusában áthelyezik Rómába a Auskunftstelle Rom Frontsammelstelle 19 hírszerző egységhez. Utóbbi volt felelős az afrikai és európai hadszíntér üzeneteinek kezelésében és továbbításában. 1943 januárjában bejegyzések szerint Frontleitstelle 26/226-ot láthatunk, amely a Franciaországban állomásozó erők parancsnoksága, utóbbi Párizs és Troy városában állomásozott.
1943 novemberében ismét áthelyezik, ezúttal Gefechtskompanie / Luftnachrichten Versuchs Regiment-hez, amely Köthen városában állomásozott és üzenetek dekódolásáért volt felelős a légierő számára.
1944. szeptember 12-én bejegyzésre került egy fekete sebesülési jelvény, amely a 22. lap alsó harmadában olvasható.
1944 novemberében kerül a Fallschirmjäger-Ersatz-Battaillon 1 egységhez, amely Achersleben városában volt felelős ejtőernyős utánpótlás kiképzéséért. 1944. december 5-én a 2 Fallschirmjäger Division alá rendelt 15 kompanie / Fallschirmjäger-Regiment 23 bejegyzésből következtethetünk pályájának folytatására. (Utóbbi egység a normandiai hadjárat során semmisül meg szinte teljesen. Újjászervezésére a hollandiai Amersfoort városában kerül sor 1944 szeptemberében.)
A 23-as számú ejtőernyős ezred Walter Liebling Oberstleutnant parancsnoksága alatt veszi fel a harcot a szövetséges csapatokkal 1945 januárjában a német határ védelmében Susteren és Limbricht térségében a Meusse folyó partján. A 2-es ejtőernyős hadosztály (2. Fallschirmjäger Division) Duisburg, Mühlheim, Kaiserwerth városok térségének védelméért volt felelős az 1945 márciusában kezdődő szövetséges, Rajna-menti offenzíva indításának idején. Ekkor közvetlenül Henry Duncan Graham Cerar tábornok kanadai egységeivel (1st Canadian Army) szemben kellett helyt állniuk. Az összecsapások során a 23-asok sikeresen megvédték Mühlheim és Saarn térségét.
Az intenzív tüzérségi, páncélos és légi fölénynek köszönhetően a kanadai csapatok sikeresen áttörik a német vonalakat és szinte teljesen megsemmisítik Gesenkirchen városát. A támadássorozat ereményeképpen a város védői 1945. április 9-én megadják magukat. a 23-as ejtőernyős ezred egy zászlóalja sikeresen védte Castrop-Rauxel városát, amely során hatalmas veszteségeket szenvedtek 1945. április 2-9. között.
Az ejtőernyős hadosztály maradványai április 15-én új védelmi pozíciókat vesznek fel a Langenberg, Volmarstein, Ratingen városok vonalán, ahol több napig tartó kitartó küzdelem után végül megadják magukat. A katona túlélte a háborút, amely után, feltehetően még a hadifogság idején eltávolításra került a szvasztika. Az első lapon 64843/807-es fogolyszám olvasható.
Rövid háttértörténet:
A sorkatonaság 1935-ös ismételt bevezetését követően a német főparancsnokság (OKW - Oberkommando der Wehrmacht) a toborzó irodák rendszerén keresztül szervezi meg (Wherersatzdienststelle). A kiválasztásra kerülőket a regionális toborzó irodákhoz irányították, ahol megkapták katonai igazolványukat (Wehrpass). Utóbbi nem egyenlő a zsoldkönyvvel, mivel azt aktív szolgálatteljesítés esetében töltik ki és adják át. A katonai igazolvány tartalmazza a toborzási és személyi adatokat, körzetet, képzettséget, katonai előéletet, kitüntetéseket, és egyéb adatokat amelyek alapjául az adott illető személyi kartonja szolgáltatta a hiteles adatokat. Ahogy a zsoldkönyv, úgy a katonai igazolvány is személyi azonosításra szolgáló dokumentum volt. Fontos, hogy behívását követően a katonai igazolványt le kellett adni. Haláleset esetében a zsoldkönyv visszakerült a regionális toborzó irodához, a családnak, legközelebbi hozzátartozónak pedig postán kiküldték a katonai igazolványt. Utóbbit frissítették ekkor az aktuális, legutolsó adatokkal, a halál okával, több esetben a helyszínnel, ahol az elhunytat eltemették.
A szabályozások a zsoldkönyvekkel kapcsolatban igen szigorúak voltak. A katonának kötelessége volt rendvédelmi és magasabb rendfokozatú személyeknek azt haladéktalanul bemutatni ellenőrzés céljából, akiknek kötelessége volt azt az ellenőrzést követően azonnal visszaadni a katonának, aki nem veszíthette szem elől igazolványát. Az egyetlen lehetőség, amikor a katonától elvehették azt, ha letartóztatásra került.
Fontos tudni, hogy 1943 előtt a szárazföldi haderő (Heer), légierő (Luftwaffe), Védőosztag (Schutzstaffel) egységeinél nem volt kötelező a fénykép használata, kivéve a haditengerészet (Kriegsmarine) esetében, ahol már 1941-től kötelező elem volt. (Utóbbi csak szabályozás szintjén létezik, hiszen a háború végéig találkozhatunk olyan dokumentumokkal, ahol fotó nem került be a zsoldkönyvekbe, még nyoma sem látható.)
A zsoldkönyvek nagy többsége Metten & Co. cég berlini gyártmánya, amely a III. Birodalom fő beszállítója volt. Ezzel találkozhatunk tehát a leggyakrabban.
Paraméterek
| Ország | Németország |
| Időszak | II. Világháború |
| Típus | Igazolvány |