Német Második Világháborús Páncélos Rohamjelvény Ezüst Fokozata 25-ös Bevetési Számmal - Panzerkampfabzeichen in Silber Mit Einsatzzahl "25" - "Gustav Brehmer"

A Páncélos Rohamjelvény ezüst fokozatát Walther von Brauchitsch tábornagy vezette be 1939. december 30.-án. A kitüntetést rendfokozattól függetlenül kaphatták meg a páncélos egységek azon tagjai, akik parancsnokként, vezetőként, tüzérként, vagy rádiósként részt vettek három különböző páncélos támadásban, három különböző napon. Az alapító okirat szerint a kitüntetés elnyerésének alap kritériuma volt az, hogy az azt elnyerő személy 1940. január 1.-én már szolgálati állományban legyen. 

Fontos mérföldkő az 1943. június 22-én kelt utasítás , hiszen ekkor kerülnek bevezetésre a számozott elismerések. Erről a rendelkezés 1-es, 2-es, 3-as, 4-es és 8-as paragrafusaiban olvashatunk részletesebben. Összefoglalva tehát a II. fokozat 25, a III-as fokozat 50, a IV-es fokozat 75, illetve 100 ütközet (nap) után vált kiérdemelhetővé. Folyamatos, megszakítás nélküli szolgálat esetén nem az ütközettel töltött napok száma, hanem a szolgálati idő volt beszámítható, azaz 15 hónap 25 nappal, 12 hónap 15 nappal, valamint 8 hónap 10 nappal volt arányos. ( A sebesülés okán, vagy hivatalos eltáv okán történő távollét, amely utóbbi nem volt hosszabb, mint a szolgálati idő negyede, úgy az nem számított megszakításnak.)

Ugyanezen rendelkezés értelmében a hadosztály parancsnoka kevesebb feltétel teljesítése esetén is adományozhatott, még el nem ért, számozással rendelekző elismerést azoknak, akik esetleg komolyabb sérülés, fagyás, vagy egyéb okokból kifolyólag nem teljesíthették még az elvárásokat. Így a II-es fokozat esetén rendelkezni kellett minimum 18 nap, a III-as fokozat esetén minimum 35 nap, a IV-es fokozat esetén minimum 60 nap regisztrált harctéri múlttal.

A rendelkezés 1943. július 1-től volt hatályos.