Német Második Világháborús Páncélos Harcjelvény Ezüst Fokozata 25-ös Bevetési Számmal - Panzerkampfabzeichen in Silber Mit Einsatzzahl "25" - "Gustav Brehmer"

A Panzerkampfabzeichen (Páncélos Harcjelvény) a német páncélos fegyvernem egyik jellegzetes harctéri elismerése volt a II. világháború időszakában. A kitüntetést a német hadsereg főparancsnokaként Walther von Brauchitsch vezette be 1939. december 20-án (a korai időszakban a típus megnevezése „Panzerkampfwagenabzeichen” is volt, amely később „Panzerkampfabzeichen” néven rögzült). A ezüst fokozat alapvetően a harckocsizó csapatok állományának szólt, és rendfokozattól függetlenül kaphatták mindazok, akik harckocsiszemélyzetként – például parancsnokként, vezetőként, irányzóként/tüzérként vagy rádiósként – három különböző napon, három különálló páncélos roham/harci bevetés során igazoltan részt vettek a küzdelemben. A szabályozás a gyakorlatban 1940. január 1-jétől tekintette mérvadónak az érdemi jogosultságot (a “frontszolgálatban állományban lévők” körére vonatkozó keretezéssel), és a rendszer idővel bővült: 1940. június 1-jén megjelent a bronz fokozat is, amelyet a páncélos alakulatokhoz közvetlenül kapcsolódó, de nem harckocsizó (pl. páncélgépkocsis, felderítő, híradó, egészségügyi stb.) állomány számára is alkalmaztak a hasonló “három külön napon” elv mentén.

Fontos mérföldkő az 1943. június 22-én kelt utasítás , hiszen ekkor kerülnek bevezetésre a számozott elismerések. Erről a rendelkezés 1-es, 2-es, 3-as, 4-es és 8-as paragrafusaiban olvashatunk részletesebben. Összefoglalva tehát a II-es fokozat 25, a III-as fokozat 50, a IV-es fokozat 75, illetve 100 ütközet (nap) után vált kiérdemelhetővé. Folyamatos, megszakítás nélküli szolgálat esetén nem az ütközettel töltött napok száma, hanem a szolgálati idő volt beszámítható, azaz 15 hónap 25 nappal, 12 hónap 15 nappal, valamint 8 hónap 10 nappal volt arányos. ( A sebesülés okán, vagy hivatalos eltáv okán történő távollét, amely utóbbi nem volt hosszabb, mint a szolgálati idő negyede, úgy az nem számított megszakításnak.)

Ugyanezen rendelkezés értelmében a hadosztály parancsnoka kevesebb feltétel teljesítése esetén is adományozhatott, még el nem ért, számozással rendelekző elismerést azoknak, akik esetleg komolyabb sérülés, fagyás, vagy egyéb okokból kifolyólag nem teljesíthették még az elvárásokat. Így a II-es fokozat esetén rendelkezni kellett minimum 18 nap, a III-as fokozat esetén minimum 35 nap, a IV-es fokozat esetén minimum 60 nap regisztrált harctéri múlttal.

A rendelkezés 1943. július 1-től volt hatályos.