Leírás
A vizsgálat tárgyát egy német, második világháborús fekete fokozatú sebesülési jelvény (Verwundetenabzeichen in Schwarz) és a hozzá tartozó, névre szóló adományozó okirat (Besitzzeugnis) képezi.
A dokumentum alapján a kitüntetést egy Obergefreiter rendfokozatú katona, Suppa részére adományozták, aki a 12./Artillerie-Regiment 183 állományába tartozott, vagyis a 183. gyaloghadosztály tüzérezredének egyik ütegében teljesített szolgálatot. A sebesülés dátuma 1942. november 27., az adományozás pedig 1943. március 13-án, harcállásponton történt, ami teljes mértékben megfelel a frontszolgálati adminisztráció gyakorlatának.
A Verwundetenabzeichen a német haderő egyik legközvetlenebb harctéri elismerése volt, amelyet a szolgálat során elszenvedett sérülésekért adományoztak. A fekete fokozat egy vagy két sebesülést jelölt, ugyanakkor minden esetben konkrét harctéri eseményhez köthető, így az ilyen darabok mindig személyes történetet hordoznak.
A jelen tételhez tartozó jelvény egy jelölt példány, hátoldalán „4” PKZ gyártói kóddal, amely a Steinhauer & Lück (Lüdenscheid) gyártóhoz köthető. A darab vas alapanyagból készült, amely a háború későbbi szakaszára jellemző anyaghasználat, és összhangban áll azzal, hogy az okirat szerinti adományozás 1943-ban történt. A fekete festés részben kopott, azonban a részletek jól kivehetők, a jelvény egységes, korhű megjelenést mutat.
Történeti szempontból az alakulat külön figyelmet érdemel. Az Artillerie-Regiment 183 nem önálló egységként működött, hanem a 183. Infanterie-Division szerves tüzérségi komponenseként vett részt a hadműveletekben. A hadosztály 1942-ben a keleti front középső szakaszán, a Heeresgruppe Mitte alárendeltségében harcolt, ahol a nyári offenzívákat követően a harcok egyre inkább állóháborús jellegűvé váltak.
A sebesülés időpontjában, 1942 késő őszén, az alakulat a Rzsev–Szicsovka térségében (Rschew–Ssytschowka frontszakasz) tevékenykedett, amely a keleti front egyik legkeményebb és legvéresebb hadszíntere volt. A térségben folyamatos szovjet támadások és német védekező harcok zajlottak, jelentős tüzérségi párbajokkal. A tüzéralakulatok – így a 12. üteg is – kulcsszerepet játszottak a front stabilizálásában, miközben állásaik rendszeresen ellenséges tűz alá kerültek, ami jól magyarázza a sebesülések gyakoriságát az ilyen egységekben.
Az ilyen összeállítások – ahol az eredeti jelvény és a névre szóló okirat együtt maradt fenn – különösen keresettek, mivel nem csupán egy általános kitüntetést, hanem egy konkrét katona frontszolgálatának kézzelfogható emlékét képviselik. A dokumentum, a pontos dátumok és az azonosítható alakulat révén a tétel jól elhelyezhető a keleti front eseményeinek kontextusában.
Rövid háttértörténet
A Sebesülési Jelvény kitüntetéscsaládját II. Vilmos alapította 1918. március 3-án, az első világháború során megsebesült katonák elismerésére. A jelvénynek három fokozata létezett: fekete, ezüst és arany, amelyeket a sérülések száma és súlyossága alapján lehetett kiérdemelni.
A jelvény kialakítása erőteljes szimbolikát hordoz: babérkoszorúban elhelyezett jellegzetes sisak, mögötte keresztbe tett kardokkal, amely egyértelműen a harctéri áldozatvállalást hangsúlyozza.
A kitüntetést 1939. május 22-én újraalapították azon önkéntesek számára, akik a spanyol polgárháborúban szenvedtek sérüléseket Franco oldalán. Ebben az átmeneti időszakban a jelvény még megőrizte az első világháborús sisakformát, azonban a sisakon már megjelent a kidomborodó szvasztika.
A végleges formát 1939. szeptember 1-jén nyerte el, amikor Adolf Hitler ismételten újraalapította a jelvényt. Ettől kezdve a korábbi sisak helyett az M35 típusú acélsisak került a jelvény központi elemévé.
A Sebesülési Jelvény azon katonák és egyenruhát viselő, de katonai szolgálatot közvetlenül nem teljesítő személyek (1943-tól akár civilek) számára volt adományozható, akik ellenséges tevékenység következtében szenvedtek sérülést.
A fokozatok adományozási feltételei:
-
Fekete fokozat: 1–2 harci sérülés
-
Ezüst fokozat: 3–4 sérülés, részleges vagy teljes látás-, hallás- vagy szaglásvesztés, illetve végtag részleges elvesztése
-
Arany fokozat: 5 vagy több sérülés, teljes rokkantság, illetve súlyos, maradandó testi károsodás
Harctéri halál esetén az arany fokozat posztumusz is adományozható volt.
Paraméterek
| Ország | Németország |
| Időszak | II. Világháború |
| Gyártó | Steinhauer & Lück |
| Gyártójel | 4-es PKZ kód |
| Típus | Kitüntetés |