Német Általános Támadási Jelvény Mini - Allgemeines Sturmabzeichen Miniatur

Az Allgemeines Sturmabzeichen, vagyis az Általános Támadási Jelvény a második világháborús Németország egyik jellegzetes harctéri kitüntetése volt, amelyet 1940. június 1-jén alapított Walther von Brauchitsch kezdeményezésére. Az elismerés célja az volt, hogy olyan katonák részére biztosítson harctéri megkülönböztetést, akik aktívan részt vettek támadó hadműveletekben, ugyanakkor szolgálati beosztásuk vagy fegyvernemük miatt nem voltak jogosultak a Gyalogsági Rohamjelvényre.

A jelvényt elsősorban műszaki csapatok, tüzérek, páncéltörő és légvédelmi egységek katonái, valamint bizonyos esetekben egészségügyi személyzet részére adományozták, amennyiben közvetlen harci körülmények között tevékenykedtek. Az odaítélés alapfeltétele jellemzően legalább három különböző napon végrehajtott támadásban való részvétel volt, amely megfelelt a frontszolgálat tényleges, közvetlen veszélyeinek.

A kitüntetés ezzel egyfajta „általános harctéri elismerésként” funkcionált, hidat képezve a különböző fegyvernemek között. Míg a gyalogság az Infanterie-Sturmabzeichen, a páncélos csapatok pedig a Panzerkampfabzeichen révén kaptak saját jelvényt, addig az Allgemeines Sturmabzeichen a támadásokban részt vevő, de más beosztású katonák számára biztosított azonos rangú elismerést. Külön említést érdemel, hogy a rohamlöveges alakulatok (Sturmgeschütz-egységek) állománya is gyakran ebben a jelvényben részesült, mivel feladataik – a gyalogság közvetlen támogatása, ellenséges állások leküzdése, támadó műveletekben való részvétel – szorosan illeszkedtek az elismerés odaítélési feltételeihez.

A háború előrehaladtával a jelvény többszintűvé vált: 1943-tól kezdődően különböző fokozatokat vezettek be (25, 50, 75, 100 bevetés után), amelyek a katonák tartós harctéri részvételét és tapasztalatát voltak hivatottak hangsúlyozni.

Formavilágát tekintve a jelvény egy tölgyfalombos koszorúval körülvett kompozíció, középpontjában a Wehrmacht sasával, alatta keresztezett puskával és kézigránáttal, amely szimbolikusan a frontszolgálat különböző formáit jeleníti meg. A darabot a zubbony bal mellrészén viselték, és a korszak katonai viseletének egyik karakteres, azonnal felismerhető eleme volt.