Leírás
Kifejezetten szép állapotú, bolgár első világháborús részvételi emlékérem, hadiszalagos kivitelben, amelyhez az eredeti adományozási dokumentum és egy kísérőlevél is tartozik. Maga az érem réz alapú fémötvözetből készült, felületkezelése szinte teljes egészében megőrződött, kopás vagy jelentősebb sérülés nem figyelhető meg rajta, összhatása kifejezetten esztétikus, gyűjtői darab. A háromszög hajtású szalag korának megfelelő, enyhén viseltes, de stabil és egységes képet mutat.
A darab külön értékét az eredeti dokumentáció adja, amely alapján az érem egy német tiszt, Wilhelm Frisch részére került adományozásra. A bolgár királyság hivatalos okmánya tanúsítja, hogy az illető az 1915–1918 közötti világháborúban való részvételéért részesült az elismerésben, amelyet III. Borisz bolgár király nevében adományoztak. A dokumentum keltezése 1937, ami jól illeszkedik ahhoz a korszakhoz, amikor a bolgár állam utólagos elismerésként kezdte kiosztani ezeket az emlékérmeket.
A mellékelt német nyelvű kísérőlevél különösen érdekes: ebben hivatalosan értesítik a kitüntetettet, hogy a bolgár háborús emlékérmet számára adományozták, és egyben át is adják azt a viseléshez szükséges okmánnyal együtt. A levél hangvétele kifejezetten bajtársi („Sehr geehrter Kamerad”), ami jól tükrözi a korszak katonai és diplomáciai nyelvezetét. Kiemelésre kerül benne, hogy az érem viselése a német szabályozás szerint engedélyezett, különösen azok számára, akik már rendelkeznek a világháborús becsületkereszttel (Hindenburg-kereszt) – ez fontos részlet, hiszen a külföldi kitüntetések viselése Németországban szabályozott volt.
Összességében egy rendkívül szép, komplett és jól dokumentált darabról van szó, amely nemcsak önmagában esztétikus, hanem személyhez köthető történettel is rendelkezik. Az ilyen, névre szóló dokumentummal ellátott példányok minden esetben magasabb gyűjtői értéket képviselnek, különösen akkor, ha a dokumentáció több elemből áll és ilyen jó állapotban maradt fenn.
Rövid háttértörténet
Az 1915–1918-as háborúban való részvételért adományozott emlékérem a bolgár királyság első világháborús veteránjainak és a háborús erőfeszítéshez kapcsolódó más jogosultaknak szánt emlékjelvénye volt. Az elismerést 1933. december 9-én alapították, vagyis jóval a világháború lezárása után, amikor a bolgár állam már emlékezeti és reprezentációs formában kívánta kifejezni a résztvevők felé a hivatalos megbecsülést.
A kitüntetés egyosztályú volt, és alapvetően azok emlékének, illetve szolgálatának állított emléket, akik Bulgária oldalán részt vettek az 1915–1918 közötti nagy háborúban. Nem kizárólag frontkatonák kaphatták meg: az adományozottak között megtaláljuk a tábornokokat, tiszteket, altiszteket, legénységi állományú katonákat, továbbá a háborús erőfeszítést segítő civileket, haditudósítókat, önkénteseket, ápolónőket és egészségügyi személyzetet is. Emellett az elesett katonák családtagjai — jellemzően a szülők — szintén részesülhettek benne.
A típus egyik különösen érdekes sajátossága, hogy háromféle szalagváltozattal fordul elő, attól függően, hogy a kitüntetett milyen minőségben kapcsolódott a háborúhoz. A vörös alapszalag fehér és zöld szegélycsíkokkal a frontharcos veteránok változata volt; ennek középen vékony fehér csíkkal ellátott kivitele a nem harcoló résztvevőknek járt; míg egy másik, a középen vékony világos csíkkal megkülönböztetett változatot az elesettek hozzátartozói viselhették. Ez a megoldás jól mutatja, hogy a bolgár állam az emlékezeti funkción belül is különbséget tett harctéri szolgálat, hátországi szerepvállalás és családi veszteség között.
Maga az érem 32 mm átmérőjű, kör alakú darab volt. Előlapján a kis bolgár címer látható, mögötte keresztbe tett kardokkal, háttérben babér- és tölgyágakkal. Hátlapján az 1915–1918 évszám szerepel, körülötte rózsából, tölgy- és babérágakból, valamint búzakalászokból álló koszorúval. A kompozíció egyszerre hangsúlyozza az állami keretet, a katonai jelleget és az emlékezeti tartalmat.
A kitüntetés bevezetése egy sajátos adminisztratív megoldással is együtt járt: a jogosultaknak egy külön erre a célra nyomtatott postabélyeget kellett megvásárolniuk, amelyet az adományozási okmányra ragasztottak. Az ebből befolyó összeget egy külön alapba irányították, amelynek célja a szófiai Nemzeti Hadtörténeti Múzeum új épületének finanszírozása volt. Ez a részlet jól érzékelteti, hogy az emlékérem nem csupán veteránelismerés volt, hanem egyben a két világháború közötti bolgár emlékezetpolitika és intézményépítés egyik eszköze is.
A forrás szerint a kitüntetésből mintegy 50 000 példányt adományoztak belföldön, és további, közel 200 000 darabot külföldre is kiküldtek, elsősorban Bulgária egykori szövetségesei — köztük Németország, Ausztria és Magyarország — katonai személyei számára. Az érem réz alapú fémötvözetből készült, gyártása pedig Németországban és Svájcban zajlott. Hivatalos adományozását 1940. január 1-jétől felfüggesztették, bár ismert későbbi, 1941-es és 1942-es keltezésű dokumentáció is.
Összességében ez az érem a bolgár királyság első világháborús emlékezetének egyik jellegzetes tárgyi emléke: nem frontkitüntetés a klasszikus értelemben, hanem olyan hivatalos emlékérem, amely a háborús részvétel széles körét fogta össze, és egyszerre szolgálta a veteránok megbecsülését, az elesettek emlékének ápolását, valamint az állami reprezentáció céljait.
Paraméterek
| Ország | Németország |
| Időszak | Két világháború között |
| Gyártó | Azonosítatlan |
| Gyártójelzés | Nincs |
| Típus | Kitüntetés |