A Világháború Becsületkeresztje Frontharcosok Számára 1914/1918 Tasakjában - Ehrenkreuz Des Weltkrieges Für Frontkämpfer 1914/1918 Mit Tüte

A Világháború Becsületkeresztje (Ehrenkreuz des Weltkrieges 1914/1918), közismertebb nevén Hindenburg-kereszt, a Német Birodalom első világháborús veteránjainak állított hivatalos állami elismerés volt. Az érdemjelet 1934. július 13-án alapították, Paul von Hindenburg kezdeményezésére, nem sokkal halála előtt. Létrehozásának célja az volt, hogy egységes formában ismerje el az első világháborúban részt vett katonák, valamint az elesettek hozzátartozóinak áldozatvállalását.

Az érdemjel három fő változatban került adományozásra:
– kardokkal ékesített változat (Frontkämpfer) a tényleges frontszolgálatot teljesítők számára,
– kardok nélküli változat (Kriegsteilnehmer) a hátországi szolgálatot ellátók részére,
– valamint egy fekete kivitelű változat az elesett katonák özvegyei és hozzátartozói számára.

A frontharcosok számára készült változat egyik legfontosabb jellegzetessége a kereszt mögött átlósan elhelyezett kardpár, amely egyértelműen a harctéri szolgálatra utal. Az érdemjel általános megjelenése tudatosan idézi a korábbi porosz és császári kitüntetési formavilágot, ezzel is erősítve a folytonosság érzetét a birodalmi múlt és az új politikai rendszer között.

Az Ehrenkreuz tömegesen került kiosztásra: több millió példányban adományozták, így a korszak egyik leggyakoribb, ugyanakkor történetileg kiemelten fontos kitüntetésévé vált. A széles körű adományozás ellenére a különböző gyártók, anyaghasználatok és kivitelek változatossága miatt a mai gyűjtői piacon számos altípusa ismert, amelyek között minőségi és ritkasági különbségek is megfigyelhetők.

Összességében a Hindenburg-kereszt nem csupán egy emlékérem, hanem egy korszak politikai és társadalmi lenyomata is: egyszerre szolgálta a veteránok elismerését és a nemzeti identitás megerősítését a két világháború közötti Németországban.