A Légierő Földharc Jelvénye (Erdkampfabzeichen der Luftwaffe)
A Légierő (Luftwaffe) jelvényeinek bemutatását folytatva a Légierő Földharc Jelvénye (Erdkampfabzeichen der Luftwaffe) következik.
A háború előrehaladtával a németek nem várt és egyre nehezebb szituációkkal kellett szembenézzenek. 1941-42. fordulóját követően egyre több volt a szárazföldi összecsapás a Légierő (Luftwaffe) számára is, illetve a gépek fogyásával jelentős mennyiségű emberállomány szabadult fel, amely alkalmas volt kompenzálni a keleti fronton elszenvedett veszteségeket. A felállításra kerülő, mindösszesen 22, még a Légierőhöz (Luftwaffe) tartozó hadosztály közvetlen a frontvonalon került bevetésre. A többnyire kiképzésükben és felszerelésükben is hiányos egységek a háború évei alatt komoly veszteségeket szenvedtek el.
Mivel ezelőtt nem létezett a Légierő (Luftwaffe) egységei számára megfelelő elismerés erre a célra, ezért H. Göring szükségesnek látta a jelvény megalapítását. Kicsit a Gyalogsági Támadási Jelvény (Infanterie-Sturmabzeichen) feltételeihez is hasonló kritériumoknak való megfelelés volt szükséges a jelvény megszerzéséhez. Erről az első dokumentumot 1942. március 31-én keltezték.
A légierő szárazföldi egységeinek katonái. A fotó ismeretlen helyen készült 1944-ben Franciaországban.
A dokumentumban öt pontban foglalták össze az adományozás feltételeit.
1 A jelvény a Légierő (Luftwaffe) tagjainak adományozható kimagasló szárazföldön folyó küzdelem teljesítményért.
2. Az elismerés csak azoknak adományozható, akik részt vettek három különböző napon három sikeres támadásban, ellentámadásban, akár közelharcban, nehéz vagy gyalogsági fegyverekkel véghez vitt sikeres küzdelemben.
3. Bármely olyan lég vagy vízi célpont elleni sikeres csapás, amely a célpont megsemmisülését okozza. Amennyiben már a személy a Légierő Flak Jelvényének (Flakkampfabzeichen der Luftwaffe) birtokosa és a megsemmisített célpontjai kizárólag vízi és légi célpontok, azt lecserélheti a Légierő Földharc Jelvényére (Erdkampfabzeichen der Luftwaffe).
4. A vezetői érdemek nem vehetők figyelembe a jelvény adományozása kapcsán így mindenkire vonatkozik a 2-es és 3-as pontban foglaltak megléte.
5. Az adományozásokra 1942. április 1-től van lehetőség. Amely személyek korábban már kiérdemelték mondjuk a Szárazföldi Haderő (Heer) bármely harctéri tevékenységét elismerő jelvényét, mint a Gyalogsági Támadási Jelvényt (Infanterie-Sturmabzeichen), Általános Támadási Jelvény (Allgemeines Sturmabzeichen), Páncélos Támadási Jelvényt (Panzekampfabzeichen), míg a légierő kötelekében szolgáltak úgy ezen jelvényeiket a Légierő Földharc (Erdkampfabzeichen der Luftwaffe) Jelvényére kell cseréljék.
A személyes iratokban a kivezetésre kerülő kitüntetéseket áthúzták, majd beírták a Luftwaffe Földharc Jelvényét (Erdkampfabzeichen der Luftwaffe).
A dokumentum egyben le is írja pontos kinézetét és méreteit a jelvénynek, mely szerint egy felhőből az a talaj felé sujtó villámot ábrázol. Ezt körbeveszi egy enyhén konvex tölgylomb koszorú. Ennek felső pontján egy szárnyait kitáró a Légierő (Luftwaffe) jellegzetes sasformája helyezkedik el. A sas és a koszorú matt ezüstözésű, mely utólagosan polírozott felületű. A felhő, a villám, valamint a stilizált domborzat oxált ó ezüst bevonatúak. A villámcsapás élei árnyalt világos tónusú felületkezelést kapnak. A hátoldalon hosszanti tű és szerelék helyezkedik el.
Szövet verziója megjelenésében hasonló.
Méreteit tekintve a sas szárnyainak átmérője megközelítőleg 40 mm, magassága 20 mm. A koszorú szélessége megközelítőleg 42 mm, magassága 55 mm. Vastagságot nem határoz meg pontosan.
Fotón a jelvény szabályos viselése látható. A Földharc Jelvénytől jobbra a Légierő Ejtőernyős jelvénye figyelhető meg takarásban. A gomblukon átfűzve a vaskereszt 1939-es változatának szalagsávja figyelhető meg.
Viselése az egyenruha bal mellzsebén középen volt szabályos amennyiben más elismerés nincs birtokában a katonának. Olyan esetben, ha a Vaskereszt Első osztályának (Eisernes Kreuz I. Klasse) birtokosa akkor a jelvényt ez alatt szabályos viselni.
Az első példány teljesen ingyenes volt, de a pótdarabról a katonának kellett saját költségén gondoskodnia. Érdekessége, hogy nyugdíjazás, leszerelés esetén viselni lehetett civil ruházaton teljes méretében, vagy miniatűr formában.
Egy 1944. november 10-ei keltezésű dokumentum ismét rendelkezik a jelvénnyel kapcsolatban. Itt nem csak egy új a Légierő (Luftwaffe) kötelékéhez tartozó páncélos fegyvernem elismerésére szolgáló kitüntetést, annak további fokozataival (25-50-75-100), valamint a Luftwaffe Földharcjelvényének (Erdkampfabzeichen der Luftwaffe) fokozatait (25-50-75-100) mutatja be. Ezekből a Harmadik Birodalom bukásáig nem gyártottak le és nem adományoztak ismert példányt.
A korai darabokon a sas szegecset formában van rögzítve, mint különálló darab, később a jelvény teljesen egyrészessé válik. Anyagukat tekintve a legkorábbiak tombakból, míg a késői példányok cinkötvözetből készültek. Jelenleg kilenc gyártót ismerünk, akik részt vettek az elkészítéseben a háború folyamán.
A bemutatott jelvény egy kései háborús gyártású, cink ötvözet alapanyagú, Arno Wallpach cége által gyártott jellegzetes jegyeket viselő példány. Az előlap erősen kopott. Legjobban nem az ezüstözés, hanem a felhőt, a villámot és a talajt, domborzatot ábrázoló részeket fedő fekete felület kopott meg. Ez jellemző ezen jelvények nagy többségénél. Előfordul korabeli és háború utáni után festés is, mely előbbinek esztétikai okai, utóbbinak értéknövelő célzata volt. Hátoldalán a szerelék, a tű és a beakasztó kampó sértetlen, eredeti állapotú. Szintén a hátoldalon a zsanér jobb oldalán, illetve attól lejjebb megfigyelhetünk egy fehér oxidációs elváltozást. Ennek oka a felületkezelés vékonysága, valamint a több mint 70 év folyamatos nedvesség. Ezt sokan „ónpestisként” értelmezik és nagyon tartanak tőle. Alapvetően ez a cink oxidja, amely folyamatát tekintve hasonlóan megy végbe, mint a vas oxidációja. Amennyiben a jelvény normális közegbe kerül a folyamat nem gyorsul és nem jelent veszélyt többi gyűjteményi tárgyunkra.
Az oxidot természetesen szakszerűen el lehet távolítani, de minden esetben van alatta felületkárosodás is. Ezzel mindenképpen számoljunk, mielőtt megbízunk valakit, vagy magunk kezdünk neki, amelyet megfelelő ismeretek nélkül nem ajánlok.
Közeli felvételek a bemutatott jelvény beakasztó kampójáról és zsanérjáról.
A leírás forrásai:
ANTONIO S.: The Awards Of The Luftwaffe, B&D Publishiing LLC 2017.
DOELHE H.: Medals & Decorations Of The Third Reich, Reddick Enterprises 1995.
Internetes forrásként pedig https://www.germancombatawards.com/, valamint a https://www.wehrmacht-awards.com/ fórumfelülete volt használva
Képanyag forrásai:
A viselési fotók forrása: ww.pinterest.com.
A tárgyfotók saját képanyagból kerültek megosztásra.