Ezüst, vagy bronz?! A német gyalogság harci jelvényének rövid története...
Egy olyan elismerés rövid történetével ismerkedhetünk meg az alábbi cikkben, amelynek a háború végéig nem alapították meg magasabb, számozott fokozatát hiába többek már lényegesen túl voltak az alap követelményeken. Következzen hát a Gyalogsági Rohamjelvény (Infanterie-Sturmabzeichen) történetének kronologikus bemutatása.
1. Kép - A Gyalogsági Rohamjelvény viselése egyenruhán. Jól megfigyelhető, hogy helyzetéből és jellegéből adódóan nagy eséllyel sérülhetett, így ennek okán számos korabeli javítással rendelkező darabbal is találkozhatunk. (Meg kell jegyezzük ennél a fotónál, hogy sokak által a sztálingrádi veszteségek hatására kialakult ellenálás szimbólumai közé sorolják a félig letört koszorúval megjelenő példányokat. Ezt minden esetre fenntartásokkal kell kezeljük.)
Lengyelország lerohanását követően újra alapítják és ezek alapján új formában, új feltételek között adományozzak a Vaskereszt (Eiserne Kreuz) különböző fokozatait, valamint nem sokkal szeptembert követően október 18-án megalapítják a Háborús Érdemekereszt 1939-es változatának (Kriegsverdienstkreuz) különböző fokozatait is. Mindemellett igény mutatkozik a fegvernemek egyéni elismerésrendszerének a kialakítására.
Walter Von Brauschitsch ötlete nyomán nem csak a Gyalogsági-, hanem a Páncélos Rohamjelvények formai tervezése is megindul, amellyel a C.E. Juncker céget bízzák meg. A tervezési eljárást 1939 december elején kezdik meg szorosan együttműködve a hadsereg egyenruháit ellenőrző illetékesekkel, valamint a hadvezetőséggel. Több formaterv is született, amely alapján kiválasztották az erre legalkalmasabbat.
2. Kép - Korabeli toborzóplakát, amelyen jól látható az elismerés ezüst fokozata
Az elismerést hivatalosan 1939. december 20-án alapítják, ez után adományozhatóvá vált. Formavilágát tekintve egy ovális koszorúban elhelyezkedő puska, amelyen feltűzött bajonett látható. A babérkoszorú felső részén 12 óránál karmai között szvasztikát tartó sas, lent 6 óránál pedig a koszorút összefogó köteg látható. (Első hivatalos viselési fotóját és adományozását az Illustreiter Beobachter nevű folyóirat közli le 1940. június 13-án.)
3. Kép - Cink ötvözet lemezből készült ezüst fokozatú példány H gyártójellel
4. Kép - A H gyártójelzés közelről. Jelenleg még nem kifejtett gyártóról beszélünk, így ismeretlenként kezelik a szakirodalmak. (Feltételezhetően Eduard Hahn)
A kiérdemelhetőség feltételei a következőek az alapító okirat szerint:
-Három különböző napon végrehajtott frontvonalbeli sikeres támadás kizárólag gyalogsági fegyverek használatával.
Mivel a háború 1940-ben is folytatódott méghozzá egyre nagyobb intenzitással, így szükségessé vált, hogy az elismerést kiterjesszék a gépesített egységek számára is. 1940. június 1-től a gyalogsági és hegyi egységek, amelyek segéd, vagy páncélelhárító fegyverzettel is rendelkeztek úgyszintén kiérdemelhették az elismerés újonnan alapított bronz fokozatát.
5. Kép - Az elismerés bronz fokozatú jelölt példánya (JFS - Joseph Feix Söhne)
6. Kép - A gyártójelzés közelről.
1941. február 6-án kiterjesztik azon légvédelmi egységek állományára is, amelyek gyalogsági fegyvereik segítségével hajtanak végre sikeres támadást.
Szintén változtatást kellett kieszközölni, 1942. július 25-én, hogy a Haditengerészet (Kriegsmarine) és a Légierő (Luftwaffe) egységei közül is kiérdemelhessék az arra érdemesek az elismerést. Néhány példát említve a Haditengerészet egységei közül Narviknál helyt állókat, míg a Légierő egységeinél a Herman Göring Hadosztályok egyes tagjait, vagy a légierő frontvonalbeli gyalogos egységeit. Nem sokkal később 1942. november 12-én a rendőri ezredek tagjai is megkaphatták.
7. Kép - Adományozó okirat, amelynek hátulján feljegyzésre kerültek a kiérdemléshez szükséges események is. ( A fotón látható elismerés gyártója Gebrüder Wegerhoff)
Később az 1943. május 1-jén kiadott utasítás szerint már pontosan megnevezi az egységeket, amelyek kiérdemelhetik (bővített lista), valamint innentől elérhető egészségügyi személyzet tagjai számára is. Mindemellett a harci gépjárművek ellen, vagy közelharci fegyverek segítségével végrehajtott sikeres támadás is beleszámított a pontrendszerbe.
Viselése természetesen, amennyiben a katona más, magasabb rendű kitüntetés birtokosa nem volt, úgy az egyenruha bal zsebének közepén volt szabályosan elhelyezve.
8. Kép - Az elismerés ezüst fokozatának viselése halálozási értesítőn
9. Kép - Az elismerés ezüst fokozatának miniatűr változata. Ezek sohasem adományozott példányok. Minden esetben saját költségen lehetett őket megvásárolni az erre szakosodott kereskedésekben.
Mivel számtalan gyártó készítette az elsimerést, így meglehetősen sok fajta és féle szerelékkel és megjelenéssel találkozhatunk, úgy, mint az enyhén hajlott, vagy teljesen egyenes variációkkal is. Kiviteleiket tekintve a korai időszakban 1940-41 között préselt lemez kivitelű darabokról beszélhetünk, amelyek alapanyagaikat tekintve lehetnek alpakkából, bronzból, tombakból, vagy cink ötvözetéből. 1941 közepi, végi időszaktól, egészen 1944-ig pedig leginkább cink ötvözet alapanyagú félig könnyített, vagy tömör változatokat ismerünk. A háború vége felé pedig megjelenik az úgynevezett „Kriegsmetall”, amely egy meghatározatlan összetételű ötvözet és többnyire vegyes, megmaradt fémek előre nem tervezett arányú egyvelegét jelenti.
10. Kép - Az elsimerés ezüst fokozata, amely gyártója Fritz Zimmermann volt.
11. Kép - A gyártójel közelről.
Természetesen kivételes esetekben találkozhatunk nem szokványos eljárással készült példányokkal. Ezek között említhetjük a magas nyomáson formába injektált cink ötvözetet (Assmann számozott szériája). Ritkább alapanyagú darabok között említhetjük a bronz különböző igényesebb ötvözeteit és a cupal darabokat is.
12. Kép - A Gyalogsági Rohamjelvény ezüst fokozata, amelyen megfigyelhetőek a jellegzetes csak és kizárólag az Assmann gyártmányú példányokra jellemző magas nyomás alatti öntés nyomai. Természetesen az öntési eljárás ellenére ezek korabeli példányok.
13. Kép - Jól kivehető 2-es jelzés a hátoldalon, amely számokkal az Assmann jelvényeken gyakran találkozhatunk.
A gyalogsági rohamjelvények tematikus gyűjtése igazi kihívás, hiszen számtalan gyártó megannyi variánsa létezik. Mindemellett nagyon nagy példányszámban adományozták és joggal mondhatjuk, hogy a harci jelvények között talán az egyik legolcsóbban gyűjthető téma. Ettől függetlenül érdemes mindig nyitott szemmel járni, hiszen számos jobb és gyengébb másolat is kering a piacon, amelyek közül némelyik kifejezetten jól sikerült.
Felhasznált irodalom:
AILSBY C.: Combat Medals Of The Third Reich, Great Britain 1987.
DOELHE H.: Medals&Decorations Of The Third Reich, Reddick Enterprises 1995.
WEBER S.: The Infantry Assault Badge, Verlag Weber 2021.
WOODS M.: German Medal Makers And Their Marks 1813-1957., MW Militaria 2020
